... (06 18) San Antonio-i kikötőbe, ahol Sára már várt minket. Robogóval felvezet minket újdonsült otthonunkba, párszor ő is eltéved persze, ami nem csoda, szerintem az összes utca egyforma. Házinénivel lebeszéljük dolgokat, első részletet könnyes szemmel kezébe adjuk, majd Dani által adott Real Hacienda Tequilaval koccintás. Nem gondoltam volna, de van tequila ami izlik... Sára türelmesen megvárta amig kipakolunk, összekészülünk, majd elvitt egy gyors sétára a faluba, megmutatta a nevezetességeket, mint például a Café del Mar, vagy a Buddha Bar. Egy Tapas barba beültünk vacsorázni, 4-5 féle tapast kikértünk, nagyon finom volt minden, degeszre ettük magunkat, utána én moccani se tudtam. Itt még találkoztunk Maxim ismerősével, Esztivel, majd ő találkozott a Russian Mob kontaktjaival, kicsit felpörögtek az események, és végül az Eden-ben kötöttünk ki a VIP részen. Nice welcome party...
Vasárnap (06 19) reggel kimentem sétálgatni, felfedezni a környéket, keresni wifi helyeket, beültem egy bárba wifit lopni, de sajna nem jött össze... Késöbb kimentünk a partra is tiszteletünket tenni, itt a napozás és kötelező fürdés mellé egy kis flair is beficcent, az emberek picit furcsán néztek, de a Lifeguard megtapsolta egy két nehezebb trükkömet. Este beültünk Sára munkahelyére, picit internetezni, valamint vacsorázni, nagyon finom a mogyorókrémes csirkenyársuk vegyes rizzsel, valamint leteszteltem Sára caipirinhajat is, ez is jól sikerült. Picit mondjuk furcsállom, hogy valahogy azok a caipirinhak amiket én kérek, mindig erősebbre sikerülnek a kelleténél, úgy érzem kezdenek már ismerni... Kicsit még sétálgattunk a West-End nevü utcában, igazából ez nem is 1, hanem 2-3 utca, rengeteg bárral, szórakozóhelyel, kocsmával, és hatalmas tömeggel. Igazi karnevál hangulat van, egy a baj vele, hogy csak angolokkal van tele. Maxim felvette a kapcsolatot egyik ismerősével, aki a Pacha étermébe mixer, és a végeredmény az lett, hogy vendéglistásak lettünk a Vagabundos partyn, (Luciano, Cesar Merveille, Michel Cleis, Andrea Olivia, Digitaline) amit vétek lett volna kihagyni. Pacha egy gyönyörű hely, nem véletlenül van ennyire felhípe-olva, de meg is kérik az árát, erre a bulira 60€ lett volna a belépő, és 1-1 ital kb 12-15€ között mozog...
Másnap (06 20) lementünk megkötni a szerződést házinéninkkel, boltokba mászkáltunk pár alapvető élelmiszerért, de a közeli bolt helyett a GPS átvitt minket egy totál más városba, szóval picit looserek voltunk. A Pachas mixer gyerek (Robi) befényezett engem a Lio-ban, hogy nagyon jó mixer vagyok, és hogy tanítsam be az ottani arcokat, mert ők nagyon nem értik a témát. A Lioról azt kell tudni, hogy ugyanaz a tulaj mint a Pachanak, idén nyílt, és jelenleg ez Ibizának a legmenőbb, legluxusabb étterme. Másnapra kaptam is időpontot, hogy várnak megbeszélésre. Nice. Hetfőkről még azt kell tudni, hogy ilyenkor van a Cocoon, ami elég nívós egy sorozat, ezen a napon olyan nevekkel mint Jamie Jones, Richie Hawtin, Ilario Alicante, Ricardo Villalobos & Marco Carola. De sajnos annyira hullák voltunk hogy ezt végül kihagytuk.
Kedden (06 21) nagyon nem csináltunk semmi említésre méltót, nap közbe kimentünk a partra, napozni és úszni, itt egyrészt egy angol pár csinált fesztivált, hogy San Antonio mekkora szar, és hogy ő nem ezért fizetett, és inkább Bora Borán lenne, de mindezt úgy hogy a szilikon melleivel monokinizett... Vicces élmény volt. Valamint miközbe feküdtem a parton, fél füllel hallottam hogy a távolban magyarul beszél két lány, oda is mentem hozzájuk Ildi és Zsuzsi, már régebb óta vannak itt, az egyik lány már ide be is házasodott, most vár gyereket. Ildi meg szegény menne bulizni, de nincs kivel, szóval gyors telószám csere. Este Lio, gyönyörű egy étterem, 20.30kor nyit, de 6kor már gőzerővel terített a személyzet, készítette a konyhát elő a japán séf, próbáltak a rúdon a táncoslányok, komoly lehet a hely működés közben. Úgy volt hogy 6kor várnak a megbeszélésre, de a fő fő manager ép tárgyalásban volt, 7 fele odajött, hogy nem is keres személyzetet... Miután megtudta hogy beszélek spanyolul picit más szemmel nézett már rám, de így is elég csalódottan jöttem el, mert Robi nagyon úgy adta elő, hogy mennyire várnak már rám.
Szerdán (06 22) korán keltünk, papirokat intézni, itt a spanyoloknál ahhoz hogy dolgozni tudjunk, kell a NIE szám, de ez rengeteg embernek kell szintén, így a rendőrségen ahol intézik hatalmas sorok szoktak kialakulni. Mi 6ra mentünk oda, így még az elsők voltunk, de annak ellenére hogy 9kor nyit, fél 8 fele már tobzódtak az emberek. Sajnos viszont sokat nem tudtunk intézni, kezünkbe adtak egy sorszámot, hogy szeptember 28án jöjjünk vissza, ekkor lesz kész. Valamint intézzük el a seguridad social számot, ezzel már tudunk dolgozni. Uzsgyi, ez viszont pikk pakk kész volt. Hazajöttünk picit pihenni, majd vissza Ibiza városba, mert Robi intézett még egy kört a Lioba nekem, most ő is velünk jött, most valaki teljesen mással beszéltünk, ő már úgy rakta el a Cvm, hogy próbanapra felírt. Remélem lesz belőlle valami, bár minden nap ingázni San Antonio és Ibiza város közt húzós lesz...Este 10re még volt egy megbeszélésünk egy német tulajjal, Mr Wolfi-val, de eddig sok időnk volt, szóval sétálgattunk Ibiza ó városában, felmentünk a várba, lőttünk egy pár képet, gyönyörködtünk a tájban, és hasonló tipikus túrista dolgok. Mr Wolfival is munka ügyben találkoztunk, ő a Space Bár tulajdonosa, megnézte Cvinket, nekem adott egy tippet hogy egyik ismerőse most nyit egy helyet és keres bartendert, valamint bíztatott hogy a nyelveimmel nem lesz nehéz munkát találnom, Maximmal meg megbeszélték hogy néha játszhat a bárban. Nie ügyintézésben is adott egy számot, segítőkész volt nagyon. A nagy séta azért kifárasztott minket, de már mindnyájan éreztük a bebacsi elvonás tüneteit, szóval bedurrantottunk egy üveg vodkát, kicsit kevergettem itthon caipirinhakat, majd nyakunkba vettük a várost, de még mindig nem megabuli. Ennek ellenére 5 körül ágyba kerültünk.
Másnap (06 23) én nagyon hullán ébredtem 12 körül, felkelltem reggelizni, majd kb egyből vissza is dőltem siestázni, erre nagyon hamar rá tudnék szokni. Maxim ment egy orosz brigádot kisérgetni, meg sofőrködni, nekem sok kedvem nem volt, valamint nyelvi nehézségek is adódtak volna, így itthon maradtam, kimentem a partra sétálni egy hoszabbat, még mindig szerelmes vagyok a tájba, nem lehet megunni. Este Maxim hazaért, hogy rohannia kell tovább, vinni a VIPeket Space-be, de intézett nekünk egy boat partyt, ahol ő zenél, én meg mixerkedek. Oh yeah. Én még séta közbe láttam hogy a Kanya Beach keres munkaerőt, másnap van a toborzás, szóval korán ágyba kerültem.
Pénteken (06 24) korán kelltem, de hogy minek?! Jegyeladókat kerestek, az a munka meg annyira nem érdekel, akkor már inkább leszek masszőr a tengerparton, 15perc 10€, íme a jövő vállalkozása. A boat partyra összekészültünk, én a mixer cuccokat, Maxim a zenéit dobálta be, felszedtünk Stanislavot (orosz Dj tag, Eden egyik estéjét ő viszi) és a barátnőjét, majd go Ibizavárosba a kikötőbe. No a hajó party picit máshogy alakult mint terveztük, nekem nem kellett mixerkedni, cserébe csak all inclusive bulizhattam. 60€-t ismét sikerült megspórolnom...Folyt a pezsgő, a sör, a mojito, a pincérek sushival mászkáltak körbe előétel gyanánt, majd kapott mindenki egy akkroa sült húst mint a fejem... Azt számoltuk hogy a 60€t simán megéri a buli, de így ingyen még inkább. Kb 5 fele indultunk el a kikötőből, 10re értünk vissza, eddig több DJ felváltva nyomta a zenét, egy orosz DJ páros kb hasonlót mint amit én akarok, velük el is kezdtem haverkodni, itt laknak San Antonioban. Volt egy kissé excibionista csaj, az nem zavartatta magát, 50-60 ember elött simán nekiállt topless táncolni.. Stanislavval beszéltük még, simán van rá lehetőség hogy én is játszhassak, nagyon közveltenek és jó fejek ezek az oroszok. A hajón még ott volt a tegnapi VIPekből egy páros, őket haza kellett volna dobni, de kitalálták hogy étterembe akarnak menni. Azt is, hogy nem kettesben akarnak enni, így meghívtak minket is. A Can Pao étteremben kötöttünk ki, nagyon finomakat ettünk, szép volt maga az étterem is, San Rafael környékén, a sziget belsejében van. Bevallom én egy picit megszédültem az áraktól (meg a hajón elfogyasztott tömérdek mojitotól), de a 2005-ös Reserve bor picit helyrehozta a kedvem. Nagyon jó este volt, az egyetlen negatívum, hogy oroszul a nazdarovje-n kívül egy árva szót se ismerek, és így elég nehézkesen ment a kommunikáció. Ágyba kb 3-4 fele kerültem, de ismét hullán...
Szombat, (06 25) pont egy hete vagyok a paradicsomban. Sára szabadnapos volt, így felhívtam hátha van kedve csinálni valamit, mondta hogy ők mindenkép mennek strandra, tartsak velük. Nekem is ehhez volt kedvem, így így tettem. Felipével, és egy haverjukkal, Javierrel mentünk, egy távolabbi part szakaszra, Cala Conta-ra, ami egy sziklás, de gyönyörű rész. És mivel picit el van dugva, tömeg se volt. Kristálytiszta volt a vize, olyan 20-30 méterre a parttól is láttam még a talajt, én botor azt hittem hogy azért mert olyan sekély, de nem, nagyon mély volt már itt is. Aztán megéheztem, elvittek egy helyi kocsmába, ahova ők járnak, itt picit még sörözgettünk, meg kajáltunk, de már kezdett bezsongani a fejem a sok hadaró spanyoltól. Este picit megint rohanósra sikerült, úgy volt hogy Maxim 2től játszik a Viva bárban, de elötte még le kell menni az Edenbe, valamit spanolni az oroszokkal. Ahogy leértünk Edenbe, karszalag fel, gyors karika bent, majd rohantunk vissza a lemeztáskáért a házba, na meg egy kör vodkáért, és le a Vivaba. Itt sajnos nagyon kevesen voltak, így nem tudott nagyot alkotni, Esztivel kiélveztük a wifi adta előnyöket, majd 4kor még vissza Edenbe, oroszok már nagyon nyomták. Kicsit még tomboltam, majd go home sleep.
Vasárnap. (06 26) Előző este el felejtettem megemlíteni, hogy megismerkedtünk még egy magyar sráccal és a barátnőjével, Marcival és Szabinával, mára velük volt megbeszélve egy kis strand, 3-4 fele kimentünk chillezni velük. Nem sokat voltunk kint, max 2 órát, azért még féltjük tejföl bőrünket a tűző mediterrán napfénytől, bár már kezd kevéske szinünk lenni. Estére viszont egy nagyon jó programot beszéltünk meg, sunset nézés a café del mar-on. Igazából leírhatatlanul gyönyörű. Át kell élni, nem csodálom hogy egy egy társaság hajót bérel és úgy nézik meg. Eddigi tapasztalataim alapján valóban San Antonioban a legszebb a naplemente. Este aztán megvendégeltük újdonsült barátainkat, egész kis magyar brigád alakult ki, megittuk a maradék vodkánkat, majd tettünk egy jó kört a faluban. Igazából ez a WestEnd olyan mint a mónika show, ki kell ülni, és nézni a műsört, valami mindig történik..
Nna íme, több mint egy heti esemény, azért peregnek a dolgok, sajnos munka még elég kilátástalan, van egy két telefonszám, de mindenhol azt hallom, hogy későn jöttünk. Valami tuti lesz, anyagilag nagyon jól állok még, okosan megfogom a költést, valamint spórolunk mindenhol. Viszont én még mindig úgy érzem magam mint egy álomvilágban. Akárhova megyek, kapkodom a fejem, nézem a tájat, a kilátást, egyszerüen nem tudok betellni vele. Hiába láttam már ugyanazt a partszakaszt majd minden nap, még mindig ugyanúgy lenyűgöz.
Viszont nem tudom hogy fogok e így minden napról pontos beszámolót írni, ha van rá igény, akkor persze igen, de nem tudom mennyire érdekes hogy mikor megyek ép közértbe vagy Wcre, meg reményeim szerint, lassan azért kialakul valami heti rutin, mert most még ilyen fél nyaralásban érzem magam, de igazán el se engedjük magunkat, mivel az árak elég húzósak ha nincs itteni kereset.
Utolsó kommentek