Csütörtök hajnali 3 óra. Picit feszülten várok, mert az éfjeles indulás elhúzódott, de ennyi baj legyen. 3 után picivel Maxim befut a vörös peugeotjával, kis tetris, hát mit ne mondjak, a kocsit úgy megtömtük, úgy néztünk ki mint egy menekült tábor előfutára.
A határt hamar átléptük viszonylag, az első osztrák szakasz még viszonylag nyugis volt, persze rengeteg Stau, Németeknél detto, majd ismét Austria. Svájc viszont olyan mint egy kis mese világ. Gyönyörűen zöldelő mezők, kis kunyhók, hatalmas zord hegyormok, eldugott tavacskák, amik olyan kék színben ragyognak, hogy az nem is evilági. Wallensee-nél meg is kellett állnunk egy rövid fényképezkedésre és pihenőre. Szerencsénk volt, mert pont olyan időben értünk oda, amikor a legjavát mutatta nekünk. Útközben még rengeteg mászásra alkalmas sziklát láttam, egyszer emiatt vissza kell térni. Svájcban volt még egy apró eltévedésünk egy hegyi faluban, már közel a francia határhoz, itt GPS félrenavigált minket, de végül gond nélkül kijutottunk.
A francia szakaszon nagyon nem történt semmi említésre méltó, ennek nagyrészét végig is aludtam, majd olyan péntek hajnali 3 körül át léphettük a Spanyol – Francia határt. Itt már meglehetősen fáradtak voltunk, Valencia rohadt távol, Barcelona közelebb, de ott Sónar fesztivál miatt szállást találni elég esélytelen lett volna, így úgy döntöttünk megszállunk Lloret De Marb-ban, ahova reggel 6kor meg is érkeztünk, én már hullán, csak rezignáltan konstatáltam a körülöttem történő dolgokat. Persze szállásunk nem volt foglalva, így várt még ránk egy jó kör. Jópár szállodában volt alkalmam gyakorolni a spanyolom, nekünk az volt a kikötésünk, hogy legyen örzött parkoló, és adjanak egy olcsó szobát, nekik meg az hogy jöjjünk vissza 8 után amikor lesz illetékes személyzet bent.... Nagy nehezen 10 órakor csak becsekkoltunk, én ekkor már zombiként csak követtem az eseményeket, ágy, majd egy jó 10 órás alvás, ami után nem sokkal éreztem kipihentebbnek magam :) Este azért gondoltuk lemegyünk körbenézünk ha már itt vagyunk, időnk még van, nosza. Itt szembesültem először a bedobó host és hostesekkel, mindenféle promócióval próbálnak rávenni minket hogy térjünk be az ő szórakohóhelyükre, de az igazán meglepő az az, hogy miután látják hogy nem fogjuk őket választani, még nekiállnak haverkodni, jófejeskedni, tanácsokat adni, egyik host még mondta is, hogy ha nem 1 óra alatt akarjuk megtenni a 100 méteres szakaszt, akkor inkább az úttesten próbáljunk közlekedni. A városháza elött még volt egy spanyol karnevál szerüség, itt is rengeteg ember táncolt, még lementünk a partra belelógatni kezünket első alkalommal a Földközi tengerbe, pár képet lőni, majd rájöttünk hogy indulás elött jó lenne egy pár órát aludni, szóval visszementünk a szállodába.
Pénteken viszonylag korán indultunk tovább Valenciába 14 órakor indul a kompunk, de sok infot nem tudunk róla, mikor kell beszállni, egyáltalán honnan indul, szóval szándékosan adtunk magunknak időt. 10 óra fele oda is értünk, picit shoppingoltunk is, vettem 2 karabinert meg egy revesrot, valamint kipróbáltam hogy fogok tudni a bankkártyámmal fizetni. Viszont Valencia gyönyörű. Mindenhonnan azt hallom hogy a déli, mediterrán országok koszosak, elhanyagoltak, zsúfoltak, de ez ennek az ellentéte. Az egész város nagyon tág, 4 sávos főutak mindenütt, de forgalom nincs rajta sok, valamint az egész (!) város parkosítva van. Nem 1-1 kósza zöld folt, akármerre néztem vagy műemlék, vagy pálmafák, vagy valami látnivaló. Ha San Antonio nem jön be, akkor Valenciaban próbálok szerencsét. Komphoz 1 órára kellett visszaérni, szóval túl sok időnk nem volt, pár gyors kép, kis eltévedés, becsekkolás, majd 1 óra késés a hajótársaság hibája miatt. Eleinte azt hittük hogy 7 ember késése miatt várunk, de utólag kiderült, a társaság rontott valamit nagyon el, 11 autó a kikötőben maradt, mert nem fért fel, és 17 párnak volt valami gond a foglalásukkal.
A kompon már meglehetősen nyűgösek voltunk, hosszú volt az út nagyon eddig, a késés is betett, valamint a büfé személyzete is érdekes munkamorállal dolgozott, így az éhségünk is csak késöbb került csillapításra. Így a tervezett 16.30 helyett 19 órára érkeztünk meg a ... ( to be continued)
Képeket később feltöltöm, blogmotor nem akarja az igazat, facebook-on úgyis fent van majdnem az összes.
Utolsó kommentek