Na, most picit elcsúsztam a blog írással, elfelejtettem minden nap lejegyezni hogy mi történt aznap, meg kezd picit beállni a mindennapi rutin is, és nem minden nap csinálunk valami érdekeset. Szóval ez most lehet hogy szedett-vedettebb poszt lesz.
Első, és legfontosabb közlendőm, hogy végre van netünk. Igaz hogy nem a legjobb, és a szobámból nem mindig működik, de van. Így könnyebb lesz a képeket feltölteni, talán a blogot is frissíteni, nomeg tartani veletek a kapcsolatot. A hátránya, hogy már pár nap után érzem, hogy mennyire elkezdtem újra függeni rajta, már már kezdtem ép leszokni, de megint kb eltelt egy nap a semmit tevéssel. Najó ez nem igaz, mert ma is csomó mindent csináltam/ fogok csinálni, de ne szaladjunk ennyire előre. Annyit látok, hogy amig mondjuk eddig edzettem itthon unalmas perceimben, most inkább netet nyomom.
A másik, hogy vannak albérlőink. Ez nem rossz, mert termelik a pénzt helyettünk, és azért nem állunk túl rózsásan igazság szerint. Muszáj volt bevállalnunk őket, egyrészt mert Stanislav ismerősei, és ő csomót segített nekünk mindenben, másrészt az anyagiak miatt is. No de egyenlőre nincs velük gond, sokat nem is látom őket, nem zavarnak, szóval minden ok. Azért mikor az öreg (45 éves) Dj forma elővette az egyetlen bőröndjéből, a bőröndjének felét elfoglaló zacskót, ami tele volt parókákkal, és üvöltözött hogy most photo time, picit meglepődtem. Nembaj, elszálásoltuk a mosókonyhában.
Julius 3.-áról nem sok emlékem van, na nem mert annyira szétcsaptam volna magam, hanem mert már rég volt, és csak annyit írtam a jegyzetbe, hogy Eden – Judgement Sunday. Ez Judge Jules saját klub estje, ilyen trance-es plüttyögős sz@r. Játszott egy orosz Dj, Arty (nem a mi öregünk) de Stanislav is a fejét fogta hogy ez katasztrófa. Mi csak azért mentünk le, hogy beszéljünk Daviddal, a managerrel, hogy akkor mi legyen velem. Többször volt már róla szó hogy mehetnék oda pultozni, és most kaptam is lehetőséget, keddre, mivel hétfőn zárva vannak. Zene elég ratyi volt, meg nem is akartunk bulizni, szóval elég hamar hazaléptem.
Hétfőről semmi emlék nincs :)
Kedden (07. 05.) arra kelek, hogy jön haza Maxim, és magyarul beszélget valakivel, nem jöttem rá hirtelen ki az. A Pacha sztár mixere, Robi jött minket meglátogatni, és kitalálták menjünk ki strandra. Igazából már napok óta húztuk hogy ki kéne menni, de sose jött össze, így ok, menjünk. Cala Conte-ra mentünk ki, én már voltam itt, de Maxim most először. Nem teljesen ugyanoda mentünk ahova Sáráékkal, ez most egy homokos rész volt, de nagyon közel egy sziklafalhoz. Eléggé fújt a szél, így nem éreztük hogy mennyire tűz a nap, és hatalmas hullámok voltak. Na meg rengeteg törpe medúza, Robit meg is csípte 1. Vagy igazából 2, de az első valószínüleg csak ép hogy hozzáért. Nekem szerencsém volt, de többször is láttam hogy vagy 3-4 uszkál körülöttem... A part az továbbra is csodaszép, de a legvicesebb az volt, hogy pont egy csapat portugál mellé vertünk tábort, akik mojitot árultak a hűtőládájukból. A marketing is tökéletes volt, egy monokinis csaj rohangált, hogy fresh mojito... Ezt itthon is be kéne vezetni.
Este várt rám az Eden, méghozza a kollegák szerint az egyik legforgalmasabb nap. Megyek be, hogy akkor most mizu, mondják hogy az egyes bár, hajrá. Pult főnök csaj mondja, hogy majd kb 20-30 percet kell vele dolgoznom, azalatt úgyis kiderül hogy jó vagyok vagy sem, utána majd mehetek haza. Ez volt éjfél körül. Ez a Clubland rendezvény tényleg elég nagy tömeget mozgatott meg, de a zene gyötrelem volt, tinidiszkó feeling. Ami viszont nagyon rossz volt, hogy beszart a légkondi, és úgy kellett dolgoznunk. Eden, ha jól tudom egy 5000 főt befogadó szórakozóhely, tömve volt, az egyes bár a legforgalmasabb, és azt a forgalmat vittük 3an. Igaz hogy semmi komoly italt nem kellett csinálni, de hatalmas rohanás volt az egész. 5 körül szólt a PF hogy mostmár akár mehetek is, holnap várunk sok szeretettel... Gondolom ezek szerint jól dolgoztam, de se pénzről se továbbiakról nem esett szó. Edennel kapcs még megjegyezném, hogy annak ellenére hogy ez egy szuper-klub, én belülről egyáltalán nem éreztem annak. Az árak igaz hogy ott vannak, 10€ egy longdrink, 12€ egy redbullos kevert ital, 5€ pedig egy víz. De ugyanazt érzem, mint egész San Antonio-ban, hogy az igénytelen angolok leitatására mennek rá. Ergo 10€ért nem smirnoffot kapsz, hanem vmi noname vodkát, és nem egy üveg kólát mellé, hanem a corneliusból (kóla gép) egy nyomást. Ha minőségit kérsz, akkor az árak még +5€vel felmennek. Koktélok egyáltalán nincsenek is. Valamint említettem már, hogy a légkondi se működött... Nem tudom hogy ezt egyáltalán megengedheti e magának egy hely. Az ok hogy mi izzadtunk mint a ló, de a vendégek is. Egy idő után nagyon nem is fogyasztottak mást, csak vizet. Najó lehet hogy azt más miatt...
Másnap ismét sok szeretettel vártak Edenben, egy új klub est indult, a Pornoghrabic Label Night. Ezt Cristian Valera és Marco Bailey csinálja közösen, és kőkemény techno-ról szól. Igazából elég szarul volt meghírdetve, és ennek következményében nagyon kevesen voltak, de legalább kaptam Pornoghrapicos polot. Nomeg ingyen nézhettük a live sex showt, ami szintén nem hátrány. Kollegák nagyon jó arcok btw, szimpi haverkodós mindenki. Srácok is benéztek este, elötte Maxim Vivaban játszott, Marci akart venni egy Jack-kólát, de 15€ért inkább lebeszéltem róla. Miután 5 fele végeztem, felhívtam Marcit hogy merre leledzenek, mit ad isten, ismét a Vivában voltak, Maximot visszaállították zenélni. Gyorsan felbandukoltam, úgyis megörültem hogy úgy néz ki van munka, gyorsan meg akartam ünnepelni egy koccintással. Ebből több koccintás is lett, aztán, mivel Szabina elfáradt, úgy volt hogy hazamegyünk, de Marci szokásához híven megvadult, így inkább nála folytattuk a partyt. Reggel 8ig borozgattunk, majd kitaláltuk, hogy jó, akkor most induljunk haza, késő van, fáradtak vagyunk. Ebből valahogy az lett, hogy a parton (Cala Des Moro) kötöttünk ki, és mint 3 ovódás pancsoltunk a vízben. Igen ám, de semmit nem hoztunk ki magunkkal, se törölközőt, se szest.Vissza mi lakásunkba, chupito, majd Szabina csörög hogy merre vagyunk, csodálkozott hogy Marci sehol. Gyere át, ép készülünk a beachre vissza. Szépen kibandukoltunk a Cala Gracio-ra, ott még elhepajkodtunk, összeismerkedtünk egy holland házaspárral, akiből a férj iráni, akivel elég mókás volt a vízben politizálni. Olyan 4 felé visszaértünk lakásba, de itt már nagyon hullák voltunk, szal ágy viszlát. Este még megjött az új albérlőnk, de csak én voltam itthon, nekem kellett fogadni. Kellemes érzés volt a spanyol/angol/orosz keveréket hallgatni szétdurranó fejjel. A bőröndjében hozott még egy zsák parókát, azzal photo for the good memoryes. Estére úgy ahogy összekaptam magam, így még meglátogattam Marcit, de gyorsan hazaoffoltunk aludni.
Pénteken, (07. 08) a Mamboban volt Pete Tong Preparty, ő nyomta, valamint én másik nagy favoritom, Trentemoller. Maxim nagyon akart Pete-el egy közös fotót, végig őt vadászta, mig mi Esztivel pont véletlenül rábukkantunk, gondoltuk mekkora mókásak leszünk, ha nekünk sikerül, neki nem, így elcsíptük egy gyors képre. Sajnos pont akkor ért ő is oda, szóval gonosz tervünk nem sikerült, de legalább mindenki gazdagabb lett egy Pete Tong fotóval. Vicces, hogy van az öregnek önironiája, saját maga is beismerte hogy este a Pachaban élete legekletikusabb line up-ja lesz, miszerint Trentemoller, Usher, (igen, az az Usher) és Pete Tong. Mi egyáltalán nem értjük hogy ez a 3 név hogy jön össze, de ezek szerint annyira ő se. Szokásos esti mászkálgatás a faluban, de azért még eléggé éreztük az elmúlt napok hatását, így semmi vadulás nem volt várható.
Marci régóta mondogatja hogy akar venni egy biciklit, így szombaton (07 09) kimentünk a helyi bolhapiacra. Hát mitmondjak, volt itt minden, a Gucci napszemüvegektől kezdve, az antik kardokon keresztül, az ősrégi bakelitokon át, a Stihl fürészig minden, csak bicaj nem volt. Egy jót nézelődtünk, ám hamar haza kellett menni, mert hívott a Café del Mar-os Ramón, hogy 14 órakor vár a Café Del Solban próbanapra. Ezt délben. Yeah. Mindegy, sikerült odaérni, viszont az üzletvezető José mondta, hogy akár haza is mehetek, semmi vendég nincs, jöjjek inkább vissza 9re, mert lesz egy 45fős asztalfoglalás. Így is tettem, eleinte picit meg voltam zavarodva, én hozzá vagyok szokva a bározáshoz, ez meg inkább egy igényesebb spanyol étterem, a vége fele nagyon el is fáradtam, de jó móka volt, itt is nagyon kedves mindenki. Másnap ismét várnak. A helyről még megjegyezném, hogy az egész személyzet vagy sörözött, vagy borozott, allday long, valamint az egyik pincér 2szer is felborította a tálcát, egyszer tele kajával, mégse történt semmi, senki se volt kiakadva, pedig a tulaj is bent volt, csak legyintettek egyet.
Vasárnap 1re ismét kezdtem a Café del Solban, José Maria (a tálcadobálós pincér) vezetgetett körbe, írtuk az új étlapot, megtanított a paella helyes tálalására, de igazából nagyon csöndes volt ismét, kb 0 forgalom, így haza lettem küldve, 9kor várnak ismét. Délután pihentem egy jót, (igazából picit beteg vagyok, szóval minden szabadidőm alvással megy el újabban.) majd mikor újra felvettem a munkát, szintén nem volt semmi. Kicsit kiállítottak PR-kodnni, vendégbecsalogatni, de semmi. Kicseréltük az étlapokat, majd átmentem az Edenbe, lenyomni az éjszakai műszakot. Itt már volt munka rendesen, Judgement Sundays, azaz Judge Jules estje. Most a sztárvendég a Cosmic Gate volt, ősrégi slágereivel együtt... Egy félreértés miatt, 5 helyett 7ig voltam bent, hazaengedtek volna korábban, de dübörgő zene, meg az üzletvezető hadarása nem segíti elő a spanyol tudásomat. Azért ok hogy az étteremben nem volt túl sok munka, de azért ez a dupla műszak kemény volt. Ami viszont probléma, hogy semmi konkrétumot nem tudok még, hogy egyáltalán mennyit fogok keresni. Viszont José szerint, megbeszélhető Ramónnal, hogy mindkét helyen tudjak dolgozni, rugalmas állítólag nagyon.
Július 7., Hétfő. Azaz az itteni vasárnap. Szabadnap, nincs munka, mivel említettem hogy beteg vagyok, kb csak alvással töltöttem a napot. Este azért megnéztünk egy prePartyt, Swedish House Mafia. Nagyon nem éreztem, át is mentünk a Totál-Cornerbe Marcihoz, ő itatott, de hogy minek azt nem tudom. Kb 2kor már ágyban voltam, és másnap délig ki sem kelltem. Viszont pozítivumként jegyezném meg, hogy legalább mostmár kezdem jobban érezni magam. Egyébként semmi komolyra nem kell gondolni, szimpla köhögős nátha. Csak azt nem tudom mikor fáztam meg ebben a melegben. Bár gyanítom hogy a reggeli törölköző nélküli strandolásnak lehet némi köze hozzá.
Nna egyenlőre ennyi, majd jelentkezem, ma is egy vidám duplaműszak vár rám. Képek szokás szerint FBn, bár most azzal is le vagyok maradva.
Üdv
Utolsó kommentek