08 29. Egy Judgement Sunday után vagyok, nem tudok aludni. Lakásban internet sincs, így nem tudom azzal se lefoglalni magam. Elkezdek filmet nézni. Előszőr a 'The Haunted world of el Superbeasto'-t ami egy nagyon beteg rajz film, nem is tudom hogy ajánljam e egyáltalán. Aztán elkezdtem mászós filmet már már inkább csak hallgatni, de ezen se tudtam elaludni. Mit is kezdhetnék magammal? Nagyon beteg 0 óra alvással egy éjszakai dupla műszak után elmenni mászni? Mert én így tettem. Najó hívjuk inkább bohóckodásnak, egy kb 40 perc múlva le is mentem a partra chillelni. Kb olyan 10 óra lehetett, mire kaptam egy SMSt Sárától, hogy Anették ma érkeznek, 5kor találkozzunk az ő munkahelyén, és menjünk strandolni, meg utána este vacsizni.
Roger that! Partról 11 körül jöttem fel, még gyorsan elrohantam fodrászhoz, majd 4ig aludtam egy picit, gyors készülődés majd rohanás le. Sára végül 6kor végzett csak, Anették is ekkor érkeztek oda, addig megreggeliztem 2 gyümölcsturmixxal. Sajnos Anették hoztak magukkal egy kis csúnya időjárást is, nem kimondott strand idő volt, borús, de azért meleg. Szép lassan csak el tudtunk indulni Cala Comté-ra, ami így ebben az időben szerintem még szebb is mint egyébként.
Balázzsal meg Sárával bemerészkedtük, a víz nagyon jó, és itt kristály tiszta, nem úgy mint a mi privát partunkon. Most medúzák még medúzák se voltak. Cala Comtén van egy helyi sunset bar, ha jól emlékszem az Ashram, itt még egy sörikét meg hierbasst megittunk, majd elválltunk hogy este együtt vacsizzunk. Sáráék az es Gallinasba foglaltak helyet, aminek teljesen tyúkol desig-ja volt. Keltető lámpákból volt megcsinálva a lámpabúrák, rengeteg tyúk/tojás festmény a falon, a szekrényeken tyúkol rács, najó, ezt nehezen tudom leírni, de nagyon hangulatos kis helyecske volt, a kaja pedig pfff.... Nagyon finom. Tapast akartunk enni, ami szerintem a világ egyik legnagyobb találmánya. Nem akarom felsorolni mi mindent ettünk, de ami nagyon emlékezetes volt az a grillezett zöldségek mézzel leöntve. Nem gondolnám, de a póréhagyma mézzel eszméletlen jó.
Másnap (08.30) Formenteira. Ha egy szóval kéne jellemeznem talán az álomszépet mondanám. Rengeteg képet csináltam de sajnos nem adta vissza. De kezdjük az elején, reggel 8.30kor tali Anették Hostal-ja elött, Sárát összeszedjük Rita's elött, majd go Eivissa, azaz Playa den Bossa, ahonnan indul a hajónk. Egy gyors járattal mentünk, 25€ volt az oda vissza út, és a gyors járat azt takarta, hogy nem egy unalmas komp járat volt, hanem vicces-izgalmas hullámokon ugrálós. Mikor megérkeztünk Anették béreltek egy Quadot, mi meg Sárával egy robogót, hogy majd azzal járjuk be a szigetet. A természetvédelmi park felé vettük az irányt, először át kellett menni a sólepárló telepeken, ami szintén igen szép látvány, de a park az leírhatatlan. Nem jut sajnos más szó eszembe csak a kopár/sivár, de sajnos negatív jelzők, noha ez gyönyörű volt, annak ellenére hogy kopár és sivár volt a növényzet. Megnéztük még a partokat is, itt napoztunk meg fürödtünk is egy hatalmasat, nem tudom hány métert úsztam be, és hogy hány méter mély volt már a víz, de végig kristálytiszta volt a víz, és lehetett látni a talajt. Sára egyik barátnője szerint, aki végigutazta a karib térséget is, ez a világ legszebb tengerpartja. Noha a közhiedelem szerint az a karib szigeteken található. Én elhiszem neki. Ezután elmotoroztunk a sziget másik csücskébe, itt a helyi látványosság egy világító torony egy hatalmas sziklafal tetején. Sok fénykép, gyors shandy, pici eső, szuvenír shopping, majd megéhezés miatt továbbállás. Ebédelni a sziget egy másik pontján terveztük, egy kis tengerparti étteremben ettünk. Előételként már már szokás szerint többféle tapast rendeltünk, bátrak voltunk és kagylót meg polipot is kipróbáltuk, Balázs nem túl nagy örömére. A főételt már csak éphogy meg tudtam enni, és desszertként Sára még belém eröltetett egy fél dinnyét... Nagyon jót ettem ismét, és ismétcsak igen baráti áron. Sajnos eléggé elhúzódott a kajálás, meg akartuk még nézni a másik világító tornyot is, de erre már nem jutott idő. Még egy gyors strandolás, amit Anették fürdéssel töltöttek, mi meg Sárával aludni akartunk, de egyrészt 15 percünk volt csak, másrészt Balázs telefonja 5 percenként riasztott, így ez nekem elmaradt. A hajóút visszafele is izgalmas volt, az autóban már mindenki el volt pilledve. Nagyon jó nap volt, talán az egyik legjobb mióta itt vagyok, Formenteira FTW.
Szerdán reggel ismét találkozott a kis csapat, ezúttal a Hippi piacot vettük célba, Es Cannar-ban. Én azt hittem, hogy ez egy apró bolhapiac lesz egy kis poros téren, pár apró hülyeséggel, meg ruhával és bizsuval. Nos hatalmasat tévedtam. Ha azt mondom hogy hatalmas volt, akkor biztos hogy sokkal kisebbre gondoltok, mint amekkora valójában volt. Ezerféle dolgot lehetett találni, rengeteg bizsu, de köztük rengeteg jobb darab is, ruhák, polók, meg nem is tudom felsorolni mi minden, igazából ami hippis egy picit is, az megtalálható volt. Tény hogy egy picit, sőt, nem is picit, inkább a lányoknak kedvez a felhozatal, de végül én is megleptem magam egy zsonglőr labda készlettel, meg egy tibeti éneklő tállal, aminek biztos nem ez a magyar neve. Miután degeszre ebédeltük ismét magunkat visszatértünk San Antonioba, itt Sáráék megmutatták azt a hajót, amin Felipe a kapitány, mit ne mondjak, elég luxus... Több hálószoba, hidromasszázskabinokkal, kábelTV, internet, és ami a legfontosabb, saját jég készítő gép, egyből 2 is. Este már csak egy munka megbeszélés várt rám, egy Orange Corner, és egy Eden-es Pornographic. 7-kor mire hazaértem alig voltam hulla...
Szeptember elsejére egy strandolás volt megbeszélve Anettékkal, Albával, és Sárával, de mikor reggel leértem a találkozóra, Sára azzal várt hogy Anették lemondták, mert fáradtak, és hogy ők is inkább shoppingolnának, mert csúnya az idő. Szerintem szép idő volt, de mind1. Strandra készültem így hazajöttem átöltözni, de útközbe rájöttem, hogy kb 1 órát aludtam, úgy készültem a strandon fogok, ahhoz elég fáradt és ennélfogva nyűgös vagyok hogy 2 lányt kisérgessek női rucikat vásárolni, így inkább az ágyat választottam. Persze utólag kiderült hogy ők mégse vásárolni hanem strandra mentek... Az élet igazságtalan. Igazából ezt a napot arra szenteltem hogy a hét elején kimaradó alvásomat pótoljam, így 23kor tértem magamhoz hogy akkor lassan nem ártana lemenni Edenbe. Megemlíteném még a Gardia Civil akcióját, miközben békésen bandukoltam megállítottak, hogy sokat látják az arcomat mit csinálok. Az egy dolog hogy a papirjaimat elkérték, és hogy a táskámba belenéztek, még a motozást is úgy ahogy megértem, de mikor a répámnál kezdett el fogdosni hogy hátha ott talál valami meglepetést, hát ott már picit kínosan éreztem magam. Eden TwiceAsNice nyugisan telt, sok munka már nem volt, lehet érezni hogy kezd vége lenni a nyárnak, és elkezdődik a suli.
Péntekem (09 02) igazából édes semmitevéssel telt, pár papirmunkát elintéztem, valamint összepakoltam a dolgaim amiket Maximmal akarok hazaküldeni, mert ők holnap indulnak vissza Magyarországra. Így szegény hangtechnikámnak búcsút intettem, pedig aztán nagyon kihasználtam amíg itt volt. Este munka, méghozzá az utolsó munkanapom úgy, hogy Marcival dolgozok együtt. Maximék és Anették is lejöttek, Maxim utolsó estéje ugye, Marcinak meg éjfél után már szülinapja volt, szóval lightosan ünnepelgettünk. Sajnos nekem át kellett menni Edenbe, szóval 2kor el is indultam. Ott főnök azzal várt, hogy ha akarok, nyugodtan menjek haza, nincs sok ember. Kaptam az alkalmon, vissza a Cornerbe. Itt már Anették leléptek, mentek Amnesiaba, Maximék is szép lassan, mi meg még megittunk egy sört Viva!ban.
Szombat. Reggel harsonaszóra ébredek. Mai nap van a háború napja. Gyorsan még elrohantam egy új saruért, meg segítettem Maximnak bepakolni, majd 2kor Felipe felvett a furgonjával, találkozunk a többi kárthágóival, egy ebéd mellett megbeszélni a haditervet és ráhangolódni a csatára. Ez a nap a karthagóiak és rómaiak napja, 7. éve van megrendezve, ilyenkor San Antonio beöltözik karthagóinak, San Nemjuteszembehogymicsosa meg Rómainak, mindketten végigmenetelnek a saját városukon, majd este paradicsom dobálással próbálják legyőzni a másikat. Persze liter számra fogy az alkohol, 6kor mikor volt a főgyülekezés már az egész brigád kellemesen készen volt. Elég nagy tömeg verbuválódott, végigmeneteltünk a városon, majd hajókra szálltunk, hogy megérkezzünk a Corner elött lévő partra, mert ez a rómaiak területe. Itt partraszállás, repülő paradicsomok közt rohanás a partra, munició felkap, és a tüzelés viszonzása, miközben saját pajzsod mögött próbálsz védekezni is. Hát, a pajzs biza nagyon fontos. 1-1 repülő paradicsomnak van ám becsapódási ereje, sőt, a fejen kimondottan kellemetlen. Én sikeresen bekaptam egyet a szemeim közé, 2-3 percig nem láttam semmit, ki kellett hátrálnom a csata hevéből. Szerencsére magamhoz tértem, és tudtam folytatni a harcot. Végül a Karthagóiak nyertek, gyors zuhany és mosakodás, majd kaja pia koncert fesztivál. Nagyon jó hangulat volt, továbbra is azt kell hogy mondjam nagyon kedves nép ez a spanyol, csak még mindig azt sajnálom hogy sok nyelvi problémám van, társaságban nehezen értetem meg magam, és mégkevésbé értem meg miről szól a diskurzus. Munkába érve Jesús egy Tabascós tequilaval várt, amivel jól meg is ölt. 2-ig elszenvedtem munkával majd haza, ahol mikor tükörbe néztem, egy harci sérülés látványa várt, a szemem alatt belilult a bőr. Ezért jövőre még több római vér fog folyni...
Vasárnap (09 04) hatalmas fájdalmakkal ébredek, egész testem sajog, szemem még lilább, pajzs tartó kezemen felrepedt a bőr, és hasonló apróságok. Veszélyes dolog ez a háború. Ezen a napon mentem utoljára a Cornerba, mikor beértem Paco, a 70 éves tulaj várt, egyből odahívott magához, mondta hogy sajnálja hogy elmegyek, nagyon jó munkaerő voltam, és hogy jövőre egy percig se keressek munkát, neki kellek. Természetesen megérti hogy most miért válltok, de jövőre már normális, teljes munkaidőben alkalmaz. Adott egy névjegykártyát is, és mondta hogy ha bármi bajom lesz az új helyen, hívjam őt, mert az ő cége a beszállítója a hotelnek, de nem lesz, mert nagyon jó emberek ők is, jó a főnökség. Nagyon jól esett hogy ennyire foglalkoztatta a sorsom, nameg főleg az hogy ennyire meg volt velem elégedve. Érdekes, itt az emberek úgy látják hogy jól dolgozok... FU morri... Ezután egy jó Judgement sunday következett, sok jattal, de reggel Africanak itt is elmondtam problémám, bár itt még össze is tudnám egyeztetni a szállodát és az éjszakázást, de mivel szerdán jön Csipi, jövőhéten meg Peti és Anyu, szeretnék velük is időt tölteni. A Csipás hétre még el is engedett volna, a kövire már nem, így kedden még megyek egy utolsót, és utána good bye Eden...
Egyre többször kell rádöbbennem hogy szeretem a spanyolokat. Hétfőn az Es C@nto nevű kultúregységben ért ismét egy kellemes meglepetés. Ez egy bio italokkal és ételekkel foglalkozó bár, de van wifijük, ezért ebéd után ide ültem be. Egy jó 20 percig nem jött oda hozzám a személyzet kiszolgálni, (de nem is szóltak hogy rendelni kell ha akarok gépezni), majd a pultnál tisztáztuk hogy ők rámköszöntek, de én annyira el voltam mélyülve már hogy észre se vettem. Ezek után rendeltem, egy dinnye levet akartam, de persze pont az nem volt, kértem hogy akkor ajánljon ő, ami valami répa narancs alma és valami furcsa zöldség turmix lett volna, ez az ő kedvence. Ráhagytam, de amikor kihozta, először hozott egy pohár kóstolót, hogy ha esetleg nem ízlene, akkor megissza ő, és kapok egy másikat. Nice.
Valamint ezen a napon kezdtem az új helyen is. Hotel Osiris, a falun már viszonylag kívül van, itt a bárba keresnek pultost. Még nagyon az elején úgy volt hogy ide megyek, csak aztán mégse. A régi pultosnak egy műtétre kell mennie, és helyette megyek én, már nyáron is el kellett volna mennie, csak inkább elhalasztotta. 6 hétre alkalmaznak, így ezzel október közepéig van munkám, nagyon jó pénzt kapok erre az időszakra, így érthető hogy miért válltok. Valamint az új főnökömnek a felesége a mostani házinénimnek a lánya, szóval összeérnek itt is a szálak. Be kell kerülni ebbe a felső körbe :D Természetesen itt is nagyon kedves volt mindenki, a rengeteg új tudást próbálták belevésni a fejembe, de mondták és megértették ők is, hogy egy nap alatt lehetetlen egy új helyhez alkalmazkodni. Igazából csak 1 óra volt pörgős, a vacsora vége felé, amikor az egyik fele még eszik a másik már a teraszon kávézik, koktélozik. Apropó koktél. Azt hiszem ebből a szempontból szakmai mélypontra jutottam, sose hittem volna hogy valaha is kell koktélszirupokkal dolgoznom. Hát de. Mondjuk abból a szempontból megértem, hogy ez nem egy koktél bár, és nem is arra van felkészülve, így gyorsabb megcsinálni egy egy italt így, de azon kiakadtam hogy létezik tequila sunrise szirup. Hivatalosan a TS narancslé, tequila és leheletnyi grenadine hogy elérjük a naplemente színhatást. Itt szirup, narancslével felhúzom, és leheletnyi grenadine. Namárpedig az szirupos üveg eleve valami 17%, szóval itt valami nagy lehúzás történik, kiváncsi vagyok még mi van benne amitől méginkább TS lesz. A sok új informáciotól kellőképpen lefáradt az agyam, hazafelé bicajozás közben beugrottam OC-be, itt Carol kifizetett, valamint elmondta kb ugyanazt amit Paco, megadta az elérhetőségeit, elkérte az enyémet, valamint hogy akkor vár estis kollegának, nagyon jól dolgozok, és sok szerencsét az új helyen. Sárához még beugrottam elmesélni az új helyen lévő dolgokat, ő meg elmesélte hogy a vasárnapi újságban benne voltam, a karthagoi jelmezben, csak elfelejtette elrakni :(
Ma, kedd van mikor ezeket a sorokat írom, nemrég kelltem, mai program igazából kimerül egy ebédben, kis netezésben, valamint egy duplázásban, ma már mélyvíz a szállodában, nem lesz ott Antonio, a műtésre váró kollega, és utána egy utolsó Eden, méghozzá egy Clubland. Ha jól emlékszem pont egy Clublanddel kezdtem anno.
Holnap este meg már érkezik is Csipi, amire azért rá is akarok pihenni. Mennyit fogunk mókázni...
Utolsó kommentek